Magyar fajta, de gyökerei Franciaországig nyúlnak vissza, hiszen egyik szülője a Seyve Villard 12375-ös szelekciója, viszont beltartalmi jegyeket örökölt a Medoc noár ás a Csabagyöngye nagyszülőktől is. A nemesítés Csizmadia József és Bereznai László érdeme, akik 1965-ben – az előbb felsorolt ősökből – alkották meg.
Az interspecifikus, vagyis az amerikai és az európai szőlőfajok keresztezéséből származó rezisztens hibrid. Csizmadia József és Bereznai László alkotta meg 1959-ben a Medoc noir és az Eger 1 néven ismert Seyve Villard 12286 szelekciójából. Nevét egy arab városról kapta.
Ausztriából származó őshonos fajta – bár néhány forrás felületesen Erdélyből eredezteti – a Tramini és az Österreichisch Weiß (magyarul: osztrák fehér) szőlők természetes kereszteződéséből keletkezett.
Kutatások szerint a Tramini és a St. Georgen szőlőfajták spontán kereszteződéséből született. Ausztriából származó fajta, onnan indult világhódító útjára és jelenleg is az ott termelt szőlők legnépszerűbbike.
Eperszőlő néven is ismert. 1816-ban Dél-Karolinában állította elő Buch és Meissmer. Mme Isabelle Gipsről nevezték el, aki először vonta termelésbe ezt a fajtát.
Az Egyesült Államokban, Arnold állította elő Labrusca x Ripária összetételű Clinton és Black Hamburgh szőlők keresztezésével.
Észak-amerikai eredetű fajhibrid, – 1850-ben fedezte fel New Jerseyben a svájci Provost – melynek két alfaja is van a Piros- és Fehér Delaware. Magyarországon nagyrészt Dunántúlon és az északi területeken, a Mátrai-, Egri-, Bükki- és Tokaji borvidéken ismerték.
Észak- amerikában, Wasserziehen Ottó 1869-ben a Labrusca x Riparia összetételű magvakból nevelte fel. Európai térhódítása a franciákon keresztül valósult meg. Névadója a bibliai Noé, de Magyarországon több néven is ismert, úgymint: Noé, Noha, Nova. Az Elvirával rokonfajta.
Egyike a világ legrégebbi és legismertebb szőlőfajtáinak. Nagy valószínűséggel Elő-Ázsiából terjedt el, de Franciaország és Románia is magáénak vallja. (mivel ősi fajta nincs ellentmondás!)
Dr. Király Ferenc szőlőnemesítő, 1957-ben a Kéknyelű és a Budai zöld keresztezéséből állította elő, megalkotva ezzel a Kéknyelű egyik porzóját.
