Szentesi Józsefnek köszönhetően, a mi generációnk is megismerheti ezt a több mint 100 éve szunnyadó fajtát, amit a Filoxéra vész majdnem teljesen elsöpört a szőlők palettájáról. Persze, kaszáláskor is mindig állva marad egy-egy fűszál, így szerencsére a Laskaszőlőből is maradt néhány tőke, amit a Pécsi Kutatóintézet megőrzött, várva egy elhivatott borászt, aki új életet lehel ebbe a kiváló magyar fajtába.
Magyarországon a középkorban, a vörösborok meghatározó fajtája volt. A nevét a madárról kapta, hiszen a csókának is apró fekete szeme van, éppúgy, mint a Csókaszőlőnek, amit régen Vadfeketének is neveztek. Az 1800-as években előszeretettel házasították a Kadarkával, jól kiegészítették egymást. Ambrus Lajos írását idézve: „a korabeli vincellérek szerint összeillenek, az egyik adja a bor savát, a másik a borsát”.
1951-ben Király Ferenc Pécsett, munkatársaival öt szőlőfajtát alkotott meg melyek mindegyikét „Z” kezdőbetűs névre keresztelte: Zengő, Zenit, Zeus, Zéta és Zefír. Ezek közül talán a legnagyobb területen termesztett és legtöbb borrégióban előforduló fajta a Zenit, amely – ugyanúgy, mint a Zengő – az Ezerjó és a Bouvier keresztezéséből megalkotott hibrid.
Király Ferenc és társai 1951-ben nemesítették Pécsett. A két szülő az Ezerjó és a Bouvier, ebből a keresztezésből egy „testvér” a Zenit is megszületett. Zengő a nevét, valószínű a Mecsek legmagasabb hegyéről kapta.
Magyarországon nemesített fajta. Csizmadia József és Bereznai László 1957-ben befejeződött kísérletének eredménye ez a rezisztens, vagyis a kártevőknek jól ellenálló szőlő.
Franciaországból származó világfajta, ott is Bordeaux az igazi hazája, de már a XIX. század elejétől meghódította a világ nagy bortermelő vidékeit.
A tudatos borfogyasztók körében egyre növekvő igény, hogy az elfogyasztott nemes nedűben mind kevesebb legyen a vegyszermaradék, a termelők pedig a költséghatékonyság jegyében olyan fajtákat választanak, amelyek nem, vagy csak minimális kemikália felhasználásával kiváló termést biztosítanak. Mindkét igényt kielégítik a rezisztens szőlőfajták. A Hibernál is ilyen.
Ausztriából, a klosterneuburgi iskola igazgatójának – Dr Fritz Zweigelt – nemesítéséből származó, a Kékfrankos és a Szent Lőrinc fajták keresztezésének eredményéből létrejött hibrid.
Magyar nemesítés, rokonságban áll a Néró szőlővel, hiszen egyik szülője szintén Gárdonyi Géza – Medoc Noir és Csaba Gyöngye keresztezés – amit Bereznai László és Csizmadia József, 1964-ben a Bikavér 8 fajtával egyesített azon törekvéstől vezérelve, hogy egy korán érő, mély bíbor színű bort hozó szőlőt állítsanak elő. Sikerrel jártak, hiszen a Bikavér 8 is már egy keresztezés eredménye volt, a Kadarka és Teinturier festőszőlő elődökből, ahonnan a Turán megörökölte a festőszőlő mivoltát.
Magyar fajta, de gyökerei Franciaországig nyúlnak vissza, hiszen egyik szülője a Seyve Villard 12375-ös szelekciója, viszont beltartalmi jegyeket örökölt a Medoc noár ás a Csabagyöngye nagyszülőktől is. A nemesítés Csizmadia József és Bereznai László érdeme, akik 1965-ben – az előbb felsorolt ősökből – alkották meg.
