Csókaszőlő

Magyarországon a középkorban, a vörösborok meghatározó fajtája volt. A nevét a madárról kapta, hiszen a csókának is apró fekete szeme van, éppúgy, mint a Csókaszőlőnek, amit régen Vadfeketének is neveztek. Az 1800-as években előszeretettel házasították a Kadarkával, jól kiegészítették egymást. Ambrus Lajos írását idézve: „a korabeli vincellérek szerint összeillenek, az egyik adja a bor savát, a másik a borsát”.

Szentesi Józsefnek köszönhetően új fejezet nyílt a Csókaszőlő életében. Igaz, a szárasságot nehezen viseli – ami nagy kihívás az egyre melegedő klímánkban – viszont a gombabetegségekkel szemben csak közepesen érzékeny ezért egyre népszerűbb a különlegességet kedvelő szőlészek / borászok körében és mint önálló fajtabor hódíthatja meg a mai fogyasztókat.

Bora egészen különleges, más arcát mutatja a reduktív és mást a fahordós érleléssel. Illata mindkét eljárással sajátosan fűszeres, a bors dominál, amit a gyümölcsösség fantasztikus harmóniába ötvöz. Az első korty fokozza az élményt, a piros gyümölcsök ízvilágát idézi, ami néhány éves érlelés után kóstolt tételeknél az aszaltmeggy kissé fanyar, mégis magával ragadó ízével varázsol el, mindez egy a szemet gyönyörködtető rubinvörös nedűben.

További szőlőfajták

Vértes Csillaga

<a class="glossaryLink" aria-describedby="tt" data-cmtooltip="<div class=glossaryItemBody>&lt;!-- wp:paragraph --&gt;Azonos rendszertani nemzetséghez tartozó

Tovább olvasom »