Borspecifikus fogalmak

Közvetlenül termők, vagyis saját gyökérzetű tőkén hozza a termést, szemben az oltványokkal, ahol a jó termés érdekében az alanyvessző gyökérzetén keresztül veszi fel a tápanyagot a szőlő.

Amerikából származó, jellemzően rezisztens fajták, melynek európai térhódítását a XIX. század végén a szőlőültevények legalább kétharmad részét kiirtó Filoxéra járvány tette lehetővé. Legismertebb fajtái: Othello, Noha, Isabella, Delavári, Elvira. A direkttermő szőlők metilalkohol tartalmú borainak kereskedelmi forgalmazása az EU-ban tiltott.

Derítéssel távolítják el a borból a zavarosodást okozó, nem ülepedő anyagokat.

A héjon erjedő must felszínén úgynevezett törkölykalap alakul ki, azaz a szilárd részek az erjedő must felszínén gyűlnek össze. Ezek többszöri visszakeverése során a száraz törköly rendre újra átázik, ami segíti, hogy további szín- és aromaanyagok szabaduljanak fel. Ezt eleinte naponta többször, az időszak vége felé egy-két alkalommal szokták elvégezni.

A csersav egy polifenol vegyület (az antioxidánsok csoportjába tartozó természetes vegyület), mely a szőlő kocsányából, magjából és héjából kerül a borba. Legismertebb fajtája a tannin, ez adja a bor jellegzetes fanyarságát. A csersav kioldódhat az érleléshez használt fahordókból is, növelve a bor tannin tartalmát, de megtalálható csonthéjasokban, bogyós gyümölcsökben, hüvelyesekben és a kakaóban is.

A szőlő betakarítását (azaz a szüretet) követő borkészítési folyamat, ami során a szőlőből bor lesz. A borkészítés és a szőlő megművelése ugyanolyan fontossággal bír, hiszen mindkettő meghatározóan befolyásolja a bor természetét.

A biodinamikus bor olyan bor, amelyet organikusan termesztettek, és – szinte – semmilyen vegyi terméket nem használtak a szőlőtermelés és a bor készítése során.

A bor (folyamatos visszakeverés melletti) leülepedett seprőn való tartása egy komplexebb íz elérése érdekében. Az akár több hónapos folyamat lehetővé teszi, hogy a bor a fermentációs üledékkel érintkezve egy módosult karaktert kapjon.

A barrique (ejtsd: barrik) az érlelési eljárás elnevezése, és egyben az eljárás során használt hordó neve is.

A barrique hordó meghatározott termőtájakon (Limousin, Zala, Zempléni-hegység stb.) nevelt tölgyfából készült, égetett belsejű hordó, melynek űrtartalma jellemzően 200-225 liter. A hordót e célra nem használják 2-3 évnél tovább.

Az barrique hordót nem „avatják be”, ezért az érlelés során a hordóba töltött bor kioldja a hordó fájának anyagait, íze és illata kiegészül a fa aromájával. Gazdagabb, teltebb bort eredményez.

A barrique érlelésre csak magas minőségű borok alkalmasak. A vörösborokat általában 9-24 hónapig érlelik. A fehér barriqe bor ritkább, de létezik, ezeket maximum 4-6 hónapig érlelik így. A korábbi évek túlfűtött divatja némileg lecsengőben van.

Mint a hús nélküli hamburger. Borosüvegbe töltött, szőlőből előállított alkoholmentes készítmény.
A NÉBIH weboldalán a „Borászati termékek hatósági kontrolljával kapcsolatos tudnivalók” fejezet alatt ez található:
„A bor tényleges alkoholtartalma nem lehet kevesebb 9,0 térfogatszázaléknál (9,0%vol).”
Szóval ez lehet, hogy borászati termék, de nem bor, csak annak hívják.