Bor csak akkor kerülhet kereskedelmi forgalomba, ha átesett a szükséges borkezelési eljárásokon, és megfelel az előírt követelményeknek. Megkülönböztetünk palackozott és hordós borokat, de Magyarországon csak palackozott bor kerülhet kiskereskedelmi forgalomba.
A palackozáshoz előre meghatározott méretű és színű üvegpalackokat használnak, amiket címkéznek és lezárnak.
A szőlőszár megvastagodott része, olyan rügyek találhatók itt melyekből később levélrügy vagy akár gyökér is fejlődhet.
Szicíliából származó bor. Fehér Marsala-t grillo, cattaratto és inzolia szőlőből készítik, a vörös Marsala-hoz calarese, nero mascalese, nero d’avola, pignatello kékszőlőből készítik. Alkoholtartalma 15-20% között mozog. Száraz, félszáraz és édes változatok készülnek belőle.
A portugáliai Madeira szigetéről származó magas cukor és alkoholtartalmú, égetett szesszel erősített likőrbor. Illatát és ízét tekintve inkább borpárlathoz, mások szerint a Tokaji borokhoz hasonlít.
Legismertebb változatai az édes desszert borok, de szárazabb változatai is népszerűek. Jellemzően aperitifként, vagy desszert borként fogyasztják.
A macerációs eljárás a szőlő préselés előtt történő héjon való áztatása, aminek a célja a héjban levő szín és aromaanyagok felszabadítása. Ebben a fázisban dönti el a borász, hogy adott kékszőlőből rozé, siller, vagy vörösbor legyen. Ha ez az idő 1-3 óra, úgy rozé, 10 óra körül siller készül. Vörösborok esetében 20-30 napig is tarthat a héjon áztatás. Ebben az esetben belép egy új technológiai részfolyamat, az un. csömöszölés.
Ritkán, de fehérszőlők esetében is alkalmazzák az eljárást. Az így készült borokat a narancsbor névvel illetik.
Szőlőgyökértetű, amely a homokos talajú területek kivételével, valamennyi szőlőültetvény nagy részét kiirtotta. Statisztikák szerint a Tokaji területen a szőlő 90%-át.
Azonos rendszertani nemzetséghez tartozó egyedek keresztezése. A direkttermők közül ilyen szőlő, a Delaware, az Otteló és a Noah, ezek mindegyike Amerikában előállított Labruska származék.
Ez a felirat a palackon azt jelzi, hogy a borkészítő saját tulajdonú, vagy hosszú távra kezelésbe vett területről származó, nem pedig vásárolt szőlőből készíti a borát. Ez a megjelölés minőségi ugrást, a fogyasztó számára egyfajta megbízhatóságot jelenthet, különösen a natúr, vagy biodinamikus borok esetében. Miután a borokra vonatkozóan a peszticid tartalom mérése (pláne közlése) nem kötelező, ezt hitelesen első körben csak a szőlő vonatkozásában lehet lekövetni. Szóval; ha komolyan vesszük a „tőkétől a pohárig” elvet, ez a felirat eléggé felértékelődhet.
Erősített (vagy alkohollal dúsított) borokról beszélünk, ha azok készítésekor, az erjedés végeztével magasabb alkoholtartalmú készítményt (pl. borpárlatot) adnak a borhoz, elsősorban annak az alkohol – esetleg cukortartalmát növelve. Ha a beavatkozás forrás közben történik, úgy a bevitt magas alkohol a további erjedést megállítja, így a magasabb maradék cukor édesebb végterméket eredményez. Sok más mellett tipikus példái a Sherry, a Madeira, vagy a Portói.
